Mások versei
- Részletek
- Írta: Szabó Lőrinc
- Kategória: Mások versei
Barbárok vagyunk; barbárok! Gyilkosok, gyujtogatók! Nem egy elpuhult
kultura gyermekei, – barbárok, de büszkék!
szabályosan-egyforma lépteink döngésére lélekzetüket visszafojtva lapulnak
meg a házak!
Ma még puskacsövekben alszanak a golyóink, de lobogónkat a szél
veri, acélsisakjaink félelmesek és meztelen szuronyaink vérre éhesen
ágaskodnak;
- Részletek
- Írta: Baka Györgyi
- Kategória: Mások versei
Ámulva tekintek rá
bűvös, vakmerő és
hallgatag kerubra,
ki szárnyait összecsukva vár.
Már-már letérdepelnék,
nem engedi.
- Részletek
- Írta: Janus Pannonius
- Kategória: Mások versei
Én lelkem, ki az égi tejúton a földre suhantál
S bennem az életerő drága zsarátnoka vagy,
Nincs panaszom rád, mert ragyogó és szép a tehetség,
Mely fölemel s nemesen gyújtja ki szellememet.
Úgy léptél ki a Rák kapuján fönt, hogy nem is ittál
Búsan a Léthe szelíd habjaiból feledést.
- Részletek
- Írta: Szergej Jeszenyin
- Kategória: Mások versei
Barátom, barátom,
Beteg vagyok, nagyon.
Magam sem tudom, mi ez a fájdalom.
Talán mint szél süvít
Ember nélküli mezőn,
Talán mint a ligeten a szeptember,
Az alkohol átzúdul az agyon.
- Részletek
- Írta: Szergej Jeszenyin
- Kategória: Mások versei
belereszket a puszta vidék.
Már lesben az ősz valahol,
nyüvi-fosztja hajam sürüjét.
3. oldal / 51
