Tetszésed ha e kis könyvben nem nyerte ki semmi,
udd: a szorongás tilt írni különbet, a gond.
Elmém béna; hazám zord végveszedelme, a sok baj,
hogy belekábul az ész, annyira megnyomorít.
Nem művelték meg mezeim se tudós szavú Cátók,
s elhanyagolt földem nem hoz aratnivalót.
hogy szövegem nagyon egyszerű mintákkal szövögettem?

Túl sok a cifrábbhoz udvari – fonnivalóm;
mert Helicon vagy Parnassus múzsái királyi
rétre szelíd vizeik ritka napon vezetik.
Nem szabatos Ptolemaeust,^* azt, ki leírta a Földet
rajzvesszőjével, hallja finom füled itt,
és nem a szikrázón gúnyos Crispusnak^* a híres
ékesszólásai, sem kitűnő Trogusét,^*
s tündöklő zsenivel, mesterségbeli tökéllyel
el nem bájol most Pádova Liviusa:^*
múzsai forrásból épp csak kortyolt, aki itt szól,
nem ringatta tudós Thália őt kebelén,
nem volt módja sosem gond nélküli stúdiumokra –
ránehezült ez a dúlt korszak a kínjaival.
S mért, hogy tollam alól barbár szavak is kikerülnek?
Van mit célszerű, hogy szittya nevén nevezek:
római elnevezést adván a magyar fogalomnak
nem fedné egymást jól a dolog meg a név;
nem tettek másként a latin történelemírók,
barbárul mondták azt, ami volt idegen.
n csak a nyersanyagot nyújtom. Magasabb az igényed?
Írd meg több csínnal, nincs akadálya, magad…
Nézd el, kérlek, hogyha találsz földrajzi hibákat,
hisz geta partoktól messzire ring a hajóm;
majd a hazámban, a házamban, kedves kikötőmben
orra kivizsgálom minden adat hitelét.
Addig is, engedvén – a barát, aki kér, nem akárki –;
néked adom már most könyvem, akármilyen is,
néked adom már most könyvem, akármilyen is,
mert jogos óhajaikra hajolni hatalmas uraknak
llő; – nem keveset nyomnak a latban azok.

Élj boldogul!

1537