Szökni, maradni, maradozva menni,

s a távozóban nem övé a lélek,

édes dalát hallgatni egy szirénnek,

s az árbocfához odakötve lenni,

tornyunkat a futó homokra tenni,

elfogyni, ahogy a gyertyák elégnek,

égből hullt démon, akit hajt a végzet,

soha megbánni, soha megpihenni,

kölcsön türelmet puszta hitre kérni,

némult magányok közt beszélni bátran,

öröknek vélni, mit elfúj a holnap,

igazságok helyett gyanúkban élni:

ezt nevezik hiánynak a világban,

lélekben lángnak, életben pokolnak.

Fordította: Vas István