Várlak vissza sejtjeimben,

s elkísérlek mindenütt –

szellemszárnyon, szél ha libben,

óra éjfélt hogyha üt…

Várlak, hó ha hull a tájra,

s hogyha ködből kél a Nap.

Barlangmélyben, kőbe zárva,

s hogyha künn a tél harap.

Pezsgőt hogyha bont az Éden,

bódulattal fény ha zsong,

s várlak múltam rejtekében,

melyben tiszta vágy zsibong.