Szeretőm szeme nem süt, mint a nap,
S nem lángol ajka, mint a rőt koráll;
A keble nem hó, füstös barna csak;
S fején a haj - sötétlő drótfonál.

Pirosba játszó rózsák ékesek,
De arcán rózsát nem látok soha;
S illó-olaj párája édesebb,
Mint szeretőm lehének vad szaga.

A hangját kedvelem, de jól tudom:
Nem éri föl varázzsal a zenét.
Mint istenasszonyt nem csodálhatom,
mert szeretőm csak földön jár, ha lép.

   De mindazoknál nékem többet ér,
   Kiket hazug hasonlat földicsér!

Mészöly dezső fordítása

CXXX

Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
Ajkánál a rőt koráll ragyogóbb.
Fehér a hó? Az ő keble sötét.
Drót a haj? A haja fekete drót.

Láttam rózsát, fehéret s pirosat,
De az ő arcán bizony sohase;
S némely párfőm gyönyöre csábosabb,
Mint amilyen úrnőm lehelete.

Szívesen hallgatom - de tudom, a
Muzsikaszó sokkal zengzetesebb;
Istennőt járni nem láttam soha -
Az én úrnőm a földön jár, ha megy;

Mégis ér annyit nekem, mint akit
Hazug hasonlat mennyekbe röpít.

 Szabó Lőrinc fordítása

... és az eredeti

CXXX

My mistress’ eyes are nothing like the sun;
Coral is far more red than her lips’ red;
If snow be white, why then her breasts are dun;
If hairs be wires, black wires grow on her head.
I have seen roses damask’d, red and white,
But no such roses see I in her cheeks;
And in some perfumes is there more delight
Than in the breath that from my mistress reeks.
I love to hear her speak, yet well I know
That music hath a far more pleasing sound;
I grant I never saw a goddess go;
My mistress, when she walks, treads on the ground:
   And yet, by heaven, I think my love as rare
   As any she belied with false compare.