Ámulva tekintek rá
bűvös, vakmerő és
hallgatag kerubra,

ki szárnyait összecsukva vár.
Már-már letérdepelnék,
nem engedi.

Kibírtam volna-e, ha fölragad
magához és merészen szárnyat ad,
hogy erényét kövessem?

Áldott védő angyalom!
Te életben tartod szívem
szent tüzeddel, nélküled

összetörnék – vágyam az,
hogy lélegezzem belső
békéd csendjében.

Aki az igazságban jár,
megkapja kenyerét
és vize sem fogy el.