Fogyasztói társadalmunkban
„fogyasztógépekké” lettünk:
fogyasztásra programozva
szellemünk-lelkünk és testünk.
A lélek, a szellem
már-már nem is éhes,
s ha mégis, az lehet mellékes.
A hasznot a tömeges,
a nagy fogyasztás hozza:
bizonyítja a plázák
pénztárainál kígyózó
sorok hossza.
Fogyasztunk gépet, „telcsit”,
autót, mindenféle kütyüt;
ki gondol ma vele:
a billentyűk nyomkodása
– egyedül – egyszer visszaüt.
Magányra kódolva
így vész el a lényeg –
ember-voltunkat rágja e féreg,
s a nagy fogyasztásban
már észre sem vesszük,
milyen egységes tömegben
az egységes semmit vesszük.
A szépség temetőjében
a kultúra porladó csontváz –
az irányított fogyasztás
sablon-emberekké aláz.
Megjegyzés: elhangzott 2024 április 18.-án Oláh Tamás 80. születésnapi összejövetelén.