Angyal kaparász
az ajtórésben.

Ajkamon felsebzett
igékkel – hallgatok.

Lecsupaszodva kuporgok
az őszi lombhullásban.

Mi feszít belül?
Talán a régen várt

visszahajlás a
rejtőző nemlétbe?

Szívverésnyi csönd ölel,
lágy mozdulata elragad.

Belső utamon
barangolva vágyam

pillangóként verdes
a kövesedő vérerekben.

Szomjazón tárulkozó
sejtjeim áradó fényedre

várnak a szélbe
porladó alkonyatban

Megjegyzés: elhangzott 2024 április 18.-án Oláh Tamás 80. születésnapi összejövetelén.