Ha lehet és ha nem lehet
szeretni kell ezt az esett
daliát ezt a nemzetet
Ha lehet és ha nem lehet
szeretni kell ezt az esett
daliát ezt a nemzetet
Ha hiába reménykedett
hogy valamikor még lehet
ha becsapták ha tévedett
Szeretni kell a nemzetet
a Trianonban elveszett
hegyéleken az éleket
Ha boldog boldogtalan volt
ha fennhéjázott bujdokolt
ahogy felhők között a hold
Ha köhögött ha ördögöt
sandított a háta mögött
ha kedve egekig szökött
És akkor is ha megszökött
sorsa elől a menekült
lezárult határok között
Ha véres a szemén a folt
ha gyarló és ha bamba volt
ha délibáb után loholt
Ha negyven évig semmire
se jutott egy szemernyire
se erősödött a szíve
A már-már kiüresedett
szemeiben a szétesett
emlékeket és fényeket
Csontjaiban a rémeket
ha nem hiszi hogy vége lett
és otthon egyedül remeg
A föl se szántott földeket
elvesztett becsületeket
ha visszakapni sem lehet
Mindent mindent a kossuthok
száján harsogó mondatot
ami csak lángolt lobogott
Az ősök cselszövéseit
a vezérek merényeit
az aranyat ha volna mit
A kapcákat a rongyokat
a fölhasított talp alatt
kallódó mennyországokat
Az urakat a papokat
a mentéket zsinórokat
ha szétmállott ha leszakadt
A láb alatt a patakot
amibe Lajos bebukott
és páncéljával ottragadt
Asszonyok sápadt arcait
végvárak vesztett harcait
Radnótit balga Márait
Az örökké ellenkezők
fölött a beszakadt tetőt
a láb alatt a vérmezőt
A csencselést a nem-levést
a lassú gerincferdülést
a púpos hátakban a kést
Az istent ezt az elnagyolt
és betört templomablakot
ki nem ragyog ki elhagyott
A szerbet horvátot zsidót
ezt az egész állapotot
amiből létrejött a bog
Oláhot tótot kunt magyart
aki uralkodni akart
vagy földből magokat csikart
a svábot aki duzzogott
de a lágerban nem nyafog
ha kihull szájából a fog
A krumplit a vasárnapot
az ólakban az állatot
még azt is aki én vagyok
A megvetetteket a szent
együgyűt aki gajra ment
kit letipor a regiment
Szeretni kisebesedett
ujjainkon e nemzetet
szeretni mindenekfelett.
