Versek
- Részletek
- Írta: Turbók Attila
- Kategória: Mások versei
Oláh Tamásnak, Radnótira emlékezve
Magasan leng a kalózlobogó
az üres színpad közepén.
Nézz körül! Kell még színház ide?
Színész – akár csak egy is – kell ide?
Hamlet szavát is elrabolja,
sósavba, háborúba, járványba fojtja és
tajtékzik: csapnivaló főhős
a végszavát vesztő, ripacs valóság.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Alkonyomban magamat keresem
minden tárgyban, régi képben,
mind búcsúzón bólogat felém.
Fényes lapok futnak idegeimen át,
rémek és csodák villannak elém.
v
- Részletek
- Írta: Szabó Lőrinc
- Kategória: Mások versei
Madách Imre emlékének
Lobogó folyamok zuhannak az éjszakába.
Jöttem: a végzet bélyege homlokomon;
roncsok s hullák hínára ölelte-karolta a lábam
s hajamba tapadt a korom.
- Részletek
- Írta: Madách Imre
- Kategória: Mások versei
Te nyomorú faj! - gyáva nemzedék,
Míg a szerencse mosolyog feletted,
Mint napsugárban a légy, szemtelen,
Istent, erényt, gúnyolva taposó.
De hogyha a vész ajtódon kopog,
Ha Istennek hatalmas ujja érint,
Gyáván hunyász, rútul kétségb'eső.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Suerte de varas
Tép, szaggat a nyugati szél,
s bömbölve mállik szét
az Európa-aréna közepén,
szörnyállat-pupillák
tárulnak rám a páholyokból.
Picasso: Bikaviadal
Alkategóriák
Verseim Cikkek száma: 226
Mások versei Cikkek száma: 129
Verseim máshol Cikkek száma: 1
16. oldal / 72