Versek

úgy hulltak rám üresen napjaim.
Márványasztal mellett,
a kopottság rejtekén,
az arcokat lestem: múltuk mit hagyott
rajtuk, s a jövőtől mit remélnek.

Ne aludj el! - kiáltottak rám
a műtét közben,
s a felszólításnak eleget téve,
tág pupillám éhesen itta
a fölém nyílt fényt.

fénykép16_-300x240.jpg

Az új évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kívánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.

ARANY JÁNOS] Képek

 

Tisztelgés a véletlen előtt

"véletlenek pedig nincsenek
minden gondolat kockadobás"

Mallarmé

Sirályok viharai szálldosnak
a nyugtalan tenger fölé.
Kagylók fényes hátát
lökdösik a partra futó habok.

Régi emlékeimet
próbálom verssé tenni.

Alkategóriák