Versek

"EMLÉKEZZÜNK, HOGY EMLÉKEZTESSÜNK"

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja
2026. február 25., szerda

*

Az Érdről és környékéről 1945. januárjában
„málenkij robotra” elhurcoltak emlékére 

A hajnali ég hosszan vajúdik
szürke magzatvizét folyatja szét
erőlködik, de nem bírja még
megszülni vérrel kevert színeit

Húzkodják jégszilánkos ködfátylukat
maguk után a csont-sovány téli utak
szúró félelmeiket, aggodalmukat
vonszolják így a kényszerrel elhurcoltak

 A nap képe: Málenkij Robot Emlékhely | National Geographic

 

Szerelem után
pihenés, halk sóhajszél,
monoton kopogás.

Az eltűnt nyár után
a fák rozsda koronái
álmosan intenek.

Miliő

Tábori Lászlónak

 

Mottó:

Ha volna egy kevés remény,
a lelketek megmenteném,
ti drága-drága szentek.
Kosztolányi Dezső

 

A Fadrusz utca négy alatt,

az óra lomhán bár haladt,

megállt a lét verője,

Tornai Xénia: Beavatás - Dunapartmagazin

Tornai Xénia

Szivárlány

Ott integet a szivárlány, 

színes sálja lebben,

kinyitja az ég kapuját

kéklő fellegekben. 

 

Várj meg, amíg felrepülök

hozzád meseszárnyon,  

hadd lengjek a világ fölött

égi hintaágyon. 

 

Hét szín alkot fejem felett

mennyei kilátót, 

látom innen a színtelen 

emberi világot. 

„Ahogy a szem nem láthatja
a tárgyakat napfény nélkül,
az értelem sem látja az igazságot
Isten világossága nélkül." (Szt. Ágoston)

Elmém csendjében,
felfokozott tudatom belsejében,
a szentélyek fűszeres illataiban,
a rozmaring, a bazsalikom, a levendula,
az olíva, a moha, a nedves föld,
és a friss kenyér, a tengerpart sós illataiban,
a mangó, a kókusz, a bambusz párájában,
a trópusi virágok
és a dzsungelek nedves levegőjében,
az eukaliptusz és a naptej felhőjében,
a kávé, az esőerdő, az édes juharszirup,
a papaya, az ananász, a maracuja
ízeiben fürödve várom
a megvilágosultság pillanatát,

Alkategóriák