Versek

Rögzíteni lenne jó,
mindent úgy, ahogy van,
összeszűkült szemmel nézni
a tenger türelmét,
ahogy nyugszik benne
a szenvedély,
a sóvárgás raját
a csillagok csokrában,
a szűz Nap reggelének
első rezdülését,
az önmagát bámuló
természet lepréselt
pillanatát,
a teremtő-ész kimondhatatlan
szavainak szétterült erejét.

Egon Schiele jako tisk anebo olejomalba

Egon Schiele festménye

Fölmagasodni
nem bírhatsz. De lobogsz még,
szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat
kígyóként a talaj szintjén iramíva - sziszegvén
néha a kíntól,
többször a béna dühtől, megalázott.
Elhagytak szellemeid.

Illyés Gyula

Mint a mozdonyvezető,
ki szemével a messzeségben a kazán előtt évtizedekig áll,
anélkül, hogy gondolna arra, miként került oda,
s nem gondol erre akkor sem, mikor szakadékok mellett röpül el, cepelve magával tulajdon életét és mások életét,
s akkor se gondol erre, mikor dübörögnek a mélységek alatta, s izgalmas pillanatokban a kormánykerékkel zabolázza a veszélyt,
és látja a tüzet,
de talán eszébe jut, hogy miért mozdonyvezető, és hosszan eltöpreng azon, hogy miért lett mozdonyvezető,
ha karácsony éjszakáján a völgyben szétszórt falvak ünnepi gyertyavilágát pillantja meg:
úgy engem is
ennek az estnek lámpafénye hív komoly elmélkedésre,
s megkérdezem magamtól, hogy miért vagyok.

Kosztolányi Dezső idézetek

Az Idő fogatán lovai gyeplőjét
fél kézben tartani embernek nem lehet:
féktelen vágtájuk tajtékos hevében
felszánt az égbolton napfodrot, felleget.

Idő – Wikipédia

Fekete országot álmodtam én,
l minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.

Babits Mihály idézetek

Alkategóriák