Versek
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Verseim
Ki vagyok?
Dicsőségre vágyó naplopó,
társakra szomjazó hajótörött,
bűntudat nélküli szó-tolvaj,
hontalan semmirekellő,
éhes gyomnövény?
Ki mondja meg érek-e valamit?

- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Verseim
Örömhang helyett
csendet kínál, mesét mond,
suttog a dermedt táj.

- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Verseim
Látod-e a szavak papíron túli fényét?
A végtelen szobrait?
Tudod-e a levelek erezete mit visz?
Érted-e a csend mit fejez be?
A mozdulatlan meddig tűr?
A bronzharang az ércen túl
kitől hoz élő szavakat?

- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Verseim
„Boldog élet:
örvendezni az igazságnak.”
(Szt. Ágoston)
Nagyot sóhajt
bennem a csend.
Hiába vártam a hitemre,
a kezdet és a vég lapjai
bennem összemosódtak,
a visszhangtalan napokat
megfejtenem nem sikerült.
A tejút szekerén érkező
igazság elvakított,
a csend csillagpor
felhőjébe takarózott.

- Részletek
- Írta: Hamvas Béla
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
A nap leszállt, és itt ülök a völgy alatt.
Az asztalon egy-két könyv hever, s rendetlen
halomban sok lap fehér papír üresen,
vagy tele. Középen kancsó és benne bor,
vérszín, tüzes és keserű. Már elfogyott
csaknem egészen. Iszom. Olyan egyszerű.
Bor és alkonyat. S itt ülök a tölgy alatt.

9. oldal / 130