Versek
- Részletek
- Írta: Tompa Mihály
- Kategória: Mások versei
Hajnallik... várj! megyek, dicső természet!
A méhe is virágidról szed mézet;
Én is sietek, napfelkőlt előtt,
Elérni azt a magas hegytetőt:
Ahonnan a földet csak alig látom,
Minthogy nincs is mit nézni a galádon!
S hol közel az ég, amely érdekel...
Költő vagyok! tán mondanom se kell.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A part csipkés bájait
szemérmetlenül tárja a végtelen elé,
az ámuló ég ujjai
félénken tapogatják végig öblét.
- Részletek
- Írta: Dobozi Eszter
- Kategória: Mások versei
„…értelmetlen minden óra,
minden perc, amely megíratlan
múlik el.”
(J. A. jegyzeteiből)
átszínezhető volna csak,
átfesthető,
mint táblaképeken
a tér, a fény, a láz,
le nem törölhető
most már sosem az a
túlzottan is korai lángolás,
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A semminek látszó tekintet,
a tiszta szellem
üt rést az égen,
űr-fénye itatja át tested
hogy egymásba szője
a lepel rostjait
és az Ember körvonalait.
- Részletek
- Írta: Babits Mihály
- Kategória: Mások versei
Szíttál-e lassú mérgeket, illatok átkait?
jaj, rosszabb, aki kába Szók mérgéből tudva szítt
melyektől elzsibbad az ész, és megőrül a Tett -
ó, kárhozat, kiben a szó először született
az ábrándokba hurkoló, álomharanghúzó,
72. oldal / 90
- Ön itt van:
-
Home
- Versek