Versek

Szép, szép szerény, bizalomra derítő, lelkesítő,
és mély a pillanat
a napon, a többiek között, amint taszítanak,
löknek, vezetnek, elvegyítenek, zajosan tovasodornak.

 Idézett:
Messze kerüld a magasztos elméket,
kik az emberiségért lázban égnek
s ha egy ember bajba jut, félrenéznek.1

A recept a következő.
Írj lázító mondatokat
a színpad hátsó falára,
csupa nagybetűs szavakat, olyanokat,
amikben már régen nem hiszel.

FAUST:
A hegy alatt mocsárvidék
terjeszt ragályt zsákmányolt földemen;
csapoljuk le poshadt vizét,
az lesz csupán a végső győzelem.
Millióknak nyitok tért, hol nem éppen
biztos a lét, de szabad és tevékeny.

 Fény-vonal szalad ki a homályból,
a kanca-eget hasítja szét,
világra tárva vérző sebét;

 

 

Csak közelről ne! – Lelkem,
máris mi maradt?
Üldözd a tegnapi, holnapi
sugarakat,
különben örök panasz leszel,
hogy véres zsebelés a világ
az egyik fele és a másik
vértelen hiúság.

Alkategóriák