Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Jó itt,
ebben az eleven kuckóban,
figyelni, ahogy
a sejtek osztódó sora
lassan kirakja
arcom darabkáit,
szaporítja agyamban
az álmok teremtésére,
és a sok tarka gondolatra
fogható
milliárdnyi sejtet.

Bővebben: Születésem

Részletek

Írta: Ahmatova, Anna Andrejevna (Ахматова, Анна Андреевна)

Kategória: Mások versei

NEM IDEGEN ÉG ALATT BOLYONGTAM,
IDEGEN SZÁRNY VÉDVE NEM BORULT RÁM,
DE NÉPEMMEL EGYÜTT VÁNSZOROGTAM,
VELE JÁRTAM KÁLVÁRIA-ÚTJÁN.
ELŐSZÓ HELYETT

A rettentő jezsovi években tizenhét hónapot töltöttem a leningrádi börtönök előtt kígyózó sorokban. Valaki egyszer „felismert". Akkor a mögöttem álló szederjes ajkú asszony, aki nyilván sohasem hallotta nevemet, felocsúdva a mindnyájunkat jellemző fásultságból, suttogva - mert ott mindenki suttogva beszélt - azt kérdezte tőlem:
- Meg tudná ezt írni? És én azt feleltem:
- Meg.
Akkor valami mosolyféle derengett fel arcán, pontosabban azon, amit valaha arcának neveztek.
Leningrád, 1957. április 1.

Bővebben: Rekviem

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

 A magasság
névtelen tömegei
szállnak
az üvöltő szélben,
szédült
hegyek fölött sokasodnak,
gonosz-hangjuk
zokogva zúg
mikor visszatérnek
bűneik földi terei fölé;

Bővebben: Üvöltő szélben

Részletek

Írta: Viktor Hugó

Kategória: Mások versei

Élsz, mondod ezt meg azt, ég és felhők fölötted,
kedvtelve forgatod könyvét sok régi bölcsnek;
Dantét, Vergiliust; felkerekedsz vigan
s kies tájak felé tartsz postakocsiban;

Bővebben: Élsz, mondod