Versek

Hálóing

Úgy viseled
akár a nyár
a hosszú nappalt.
Amikor kikelsz az ágyból,
hiába rejti el bokáig
törékeny testedet,
a narancs színű
világosság
dúdolva bújik át finom
szövésén, hogy
a kíváncsi szemnek
 megmutassa
szép szeszélyed
vonalait.

Lépteit vesztett
félcipő
párját hasztalan kereső
kesztyű
magában vacogó pokróc
az éjszaka szárnya alatt
adnak ma találkát egymásnak
a hulladékokon hízott
zacskók között

Ott állnak minden kereszteződésben Kezükben
ingyen újság vagy kartonlap Adakozzatok
Gyermekem éhezik Anyám beteg Rokkant
vagyok Ott állnak állomás áruház megálló
előtt Aluljárókban alszanak parki padokon

 Tudod-e mit hoz egy lengő hinta-hang?
Milyen titkokat kuncog a szerelemillatú széna?
A száradni kitett ruha suhogása mit üzen?
Mit súg a pogány fagyöngy a madárpárnak?
S miről álmodnak a méhek a didergő kaptárban?
Kit szólít a kút-lánc, ha csikorog?
S miért fut egy rím után,
és csendesül el végül a lehelet ritmusa?

Magyarország ódon fényére hiába vágysz.
Az itt élőknek nevük sincs már, jelszavuk a forgóajtó,
amin átpörögve jutnak oda,
ahol minden a vibráló képpontokon zajlik.
A vers SMS jelekké zsugorítva vegetál
a gyémántokkal kirakott érintő-képernyőkön.
Cédrus nem nő a téren.

Alkategóriák