Versek

Elhagyva a fakó
valót,
égi ének szűrőjén
szűröm át a világot,
zene varázs szőnyegén
repülök,
sírni és nevetni bűvös
dallam tanít –

 

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/kepek/29.jpg

 

Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Most kel fel
a „nagyságos fejedelem”,
nincs más dolgom, mint megtalálni
az összeáramlás és a sugárzás eredetét,
elmerülni
„egy hosszú nap évszázadában”,

 

Bartók

Hangzavart”? – Azt! Ha nekik az,
ami nekünk vigasz!
Azt! Földre hullt
pohár fölcsattanó
szitok-szavát, fűrész foga közé szorult
reszelő sikongató
jaját tanulja hegedű
s éneklő gége – ne legyen béke, ne legyen derű
a bearanyozott, a fennen
finom, elzárt zeneteremben,
míg nincs a jaj-sötét szívekben!

Mert van valami,

ami több és értékesebb, mint a tudás,

az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság.

Alkategóriák