Versek

 Az ősvilági teremtő erő
küldi búcsúzó sugarát,
a Nap utolsó szép fiát -

 A diktátornak – figyeld meg! -
majd mindig kell valamilyen
kellék, bajusz, szakáll, sötét szemüveg,
hogy igazi arcát magának megőrizhesse.

A szívünknek olyan kedves teraszról
Elnézegettük fáinkat, a nap
Ezúttal is mellettünk elidőzött,
De visszavonulóban, — néma vendég
Romház küszöbén, mit kényére hagytunk
Tágasan s megvilágítottan.


Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el.
Megőrizzük, ahogy a rég leégett
erdők virágporát a tómeder
iszapja. Ami volt, nem ér sohase véget:
megszűnik és nem tud megszűnni mégse.

Gleccserek csikorognak fejedben, utolsó szabad
leheleted jégtömb csendjébe záródik,
arcod barázdáira kiül hideg haragod,
vége-sincs nappalok tilalmai dideregtettnek,

Alkategóriák