Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

A legnagyobb távcsővel
sem hatolhatunk a kezdet vágatának
legmélyére¹,
nem pásztázhatunk könnyedén
a fényvilág űrgyűjteményében,
a megnyíló, egyszer létező,
jelenlét pillanataiban,
nem láthatjuk a kusza halmazt,
mikor a légbe
még sugár nem gyúlt,
a lágy a keménnyel,
a könnyű a nehézzel² vívta csatáját,

Bővebben: Hol van?

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Hajnal kergeti, sötét dajkálja,
gurul az égen a tűzgolyó.

Miért nem gondolsz
az utolsó lépésekre,
a napra, mikor nevedet
a némaság szalagjára hímezik,
mikor visszamaradt tested már csak
bomló anyag, semmi más,
s kitakart lelked az ítéletre vár.

Bővebben: Ha megéred...

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

(gondolatok evés helyett)

Az asztal nagy, díszes ravatal.
A szemfedő-terítőn
csupa fonnyadt, haldokló növény,
letaglózott, áldozati állat.
Az evésen jár déltől estig,
estétől reggelig, az órát figyelve,
mindenkinek az esze.

Giuseppe Arcimboldo (1527 – 1593) olasz festő
képe II. Rudolf császárról.

Bővebben: À la carte

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

A városi világítótestek
fénykörük rabságában még
erejüket vesztve pislákolnak.
Tócsák tükrében
tépett fák, mállott falak
köszöntik a derengő hétköznapot,
langy lég fodrozta képükben
a kopott jelen tekint vissza.

Bővebben: Nagyvárosi szimfónia