Versek

Élsz, mondod ezt meg azt, ég és felhők fölötted,
kedvtelve forgatod könyvét sok régi bölcsnek;
Dantét, Vergiliust; felkerekedsz vigan
s kies tájak felé tartsz postakocsiban;

Azok, akik jelen voltak november 28-án a  Zene-vers estünkön a Józsefvárosi Galériában a zene és a vers találkozásának egyedülálló élményében lehetett részük.

Nagy sötétlő erdőbe jutottál,
sűrű, kusza, vad vadon1 vesz körül.
Rajzó legyek, akár gazdátlan
terveid, körülötted zsonganak.

Fáradt a csönd.

Napjaid maradékai egyhangúan peregnek ki
életed homokszemnyi nyílásán.

A katonás hatékonysággal
szervezett fogadáson,
a személyzet
díszegyenruhás tagja,
magasan, a jobb válla fölött
tartotta a fagylaltból emelt
Kreml-formájú tornyot.

Múltunk deszkapalánk résén át
lesem meg a hétköznapok tengeréből
felkelő valamikori naparcokat,
a martalóc felhők árnyéka mögül
kibújó tekinteteket,

Alkategóriák