Részletek

Írta: Sorbán-Szabó Zoltán

Kategória: Mások versei

szóból, növényből, csigából

Anyánk fölment a hegyre.
Kórházi pongyolában, papucsban botladozva,
sál nélkül, kesztyű nélkül,
mint fénylő őszi harmat hideg gyöngye ha felszáll,
mint áldozati füst tér a megnyíló egekbe,
fölment anyánk a hegyre.

Bővebben: Márványkő …

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Nincsen titok többé
Élő sejtjeid
Apály kényén úsznak
Sápadtan vibrálnak
Vénhedt testedben
Sötét lovaid
Alagutakban
Vágtatnak

Bővebben: Tompa varázs

Részletek

Írta: Sorbán Szabó Zoltán

Kategória: Mások versei

Hangyát ölök
gyilkolni rémes álom.
Ujjam begyével rendre feltalálom
az emberisten gonosztetteit.

Hangyát ölök!
Hemzseg tőlük az udvar,
levéltetű-teheneik sziruppal
mocskolják be az aranyalmafát.

Bővebben: A korparancs

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Rögzíteni lenne jó,
mindent úgy, ahogy van,
összeszűkült szemmel nézni
a tenger türelmét,
ahogy nyugszik benne
a szenvedély,
a sóvárgás raját
a csillagok csokrában,
a szűz Nap reggelének
első rezdülését,
az önmagát bámuló
természet lepréselt
pillanatát,
a teremtő-ész kimondhatatlan
szavainak szétterült erejét.

Egon Schiele festménye

Bővebben: Ahogy van