Részletek

Írta: John Milton

Kategória: Mások versei

(részlet a IV. énekből)

Ősszüleink még nem sejtik, de ez az utolsó estéjük a Paradicsomkertben – talán maguk sem tudják, mennyi ideje élnek ott, és ez nem is fontos, hiszen a Paradicsom ideje történelem előtti idő, történet előtti idő, nem is idő, mert bár Ádám és Éva élete változatos munkával telik – küzdenek az áldottan túlburjánzó flóra parkosításáért –, de az életük stacionárius állapotot mutat (nincs kizárva belőle az innováció, de a változások nem extenzívek, és a bukás nem szükségszerű). A Sátán már elindult feléjük. Kitört a Pokolból, átküzdötte magát az Őskáosz dimenziók nélküli birodalmán, az angyali terrorelhárítás és idegenrendészet járőreit megtévesztve behatolt a Teremtett Világba, majd a Paradicsomba, kikémlelte a rendszer gyenge pontját, és most tervet sző, hogy bosszút álljon a hajdani, mennybéli csatavesztésért. Az angyali karhatalom már tud az infiltrátorról, és mindent elkövet a kézrekerítéséért, de állandó lépéshátrányban van. Nézzünk végig még egyszer a Kerten, csodáljuk a még romlatlan Univerzum működését, és gyönyörködjünk az imában, amit Ádám és Éva mondanak lefekvéshez készülődve. (A ford.)

Munkácsy Mihály festményén Milton a vak költő az Elveszett paradicsom szövegét diktálja lányainak, Eve-nek, Judith-nak és Rachel-nek.

Bővebben: Elveszett Paradicsom

Részletek

Írta: Petőfi Sándor

Kategória: Mások versei

A világ az isten kertje;
Gyom s virág vagytok ti benne,
Emberek!
Én a kertnek egy kis magja,
De az úr ha pártom fogja:
Benne gyom tán nem leszek.

 

Bővebben: ÉN