Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Vájár sógorom emlékére

Gyenge gyűrűket vetett
sisakod lámpája
a csákány-kezekre,
a fekete-gyémántos
arcokra.
Társaid tekintetében,
magadat láttad.

Bővebben: Tárnában

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Előttem egy lány
sietett.
Csillag verte filléreket
szórt eléje a nap.

Bővebben: Egy lányalak

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Az életkút mélyén,
a szükségszerűség
aranyüst-terében,
lüktetni kezdett
a teremtő mozdulat,
és a bolygó-kéreg
loccsában,
egymást falva
gomolygott évmilliókig
az elpusztíthatatlan,

Bővebben: Lüktetés

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

A tanya ismerős,
mégis arctalan,
a bokrok tespedőn
szőnek körül,
a régi hangulatnak
nyoma se maradt.
A magasra nőtt fák
egymáshoz bújnak.

Bővebben: A tanyán