Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Miért nem lehet
újra találkozni azzal,
aki az élet-áram mindent legyőző
hittét itatta velem;
miért nem száll alá a tér redőiből
az aranyöröm láva-ömlésével újra,
aki le tudta csillapítani gyermekszívemet,
mikor a nyirkos lehelet kergetett,
és a láz mérgezte képzelet
zavart álmaiban hánykolódtam,

Bővebben: Miért nem lehet?

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Akiket egy másik égtáj szült
erre a világra,
akiknek a bőrét sötét színűre
festette százezer éve a Nap,
akik feje fölött a béke galambja
tegnap vérző lábbal húzott el,
akiket egyfolytában morc kedv,
keserű szájíz gyötört,
és a harag, az irigység
bozótjában bujkálva éltek eddig,

Bővebben: Vándorok

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Ravatalágyadon bogárként,
hátadon fekve töprengsz:
fájdalom nélkül lenne jó.

Bővebben: Egy öngyilkos töprengései

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Az iskola előtt ácsorgok a jelesre álló napon.
Dupla szárnyú kapuja még mozdulatlan.
Gyenge feleletek kínjai. Tábla, toll, füzet és kréta.
Egy percre se térnék értük vissza.

Bővebben: A nagy kapu