Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Szemed
rejtett kincsed,
akár a barométer,
jövendöl változó kedvet,
ha felhő vonul át bogarad egén,
és fagyos szelet hoz,
vakon záporoznak
viharának sötét szavai,
ha harag villan belőle,
szerelmed foszlik szét
a kín leheletén,
ha fénye ködmedrű völgyben ázik,
éj-pilláidról a fehér seregébe gyűlt
fáradt szellem küldi jeleit,
az illatos csendben
fulladtan delelnek ikreid,
meztelen éjszakákon,
napsütötte álmokat kerget,
szív-teli örömöket szomjaz
alvó szemed.

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Amikor sík tükre a pálmafák résén
ferdén felém villant, megálltam,
színe szürkének tűnt,
csalódva közeledtem széljárta partja felé:
hiába kértem mutassa önmagát,
zenéljen, kacagjon, ügyet se vetve rám,
alvó magányba hulltan tárult elém,
tespedőn a párás légbe veszve.

Bővebben: Tenger

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Míg élt légies formája
gyönyörködtető volt,
de a pillanat bolondja
a célszerű tárgyat
rögvest értéktelenné tette;
pucér csodája
sebző szilánkokká hullt,
most ott fekszik mozdulatlanul,
vért ontva az idő kövén,
vele haltak emlékek, ízek;

Bővebben: Tárgy és test

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Mások versei

Ismeritek Cressidát? Én igen!
Legizgatóbb, legfájóbb fűszerem.
Oly kéj rontja, mint engem, s gyöngeség
s kémia a lelkiismeretét.
S még így sem önző! Hogy mentse magát,
most téged mintáz, Állati Világ,
téged magához, érzékeny Idő,
téged, Jog, Szokás, Lélektan. A nő
érik benne, kit minden pillanat
folyton feltölt. Esze több, súlyosabb
Zeusz lányáénál. Mint gejzírliget
ugrálja körül álom, őrület,
mámor, szerencse. Egykor orvosa
a megbízható cinkos volt. De ma
teste a kétes becsület helyett
szinte-nyílt szabadság zsákmánya lett…
Így is szereted? – Akkor védd, szívem:
száz év múlva nem lesz más szerelem.