Versek

A felhők rajából magasra tört
a Hold,
mintha most szülte volna
az ég.
A látvány minden dolog
eredőjéből kap formát,
s lesz belőle nyugtató,
vagy feszült érzés.

Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.1

Bajom látod van elég.
Hátam gerincén a hegyek
Fájdalmam mérik.
Zsibbadt kezem
Nem tud imára kulcsolódni.
Félbehagyott mozdulataim,
Siketnéma módján,
Kérik vigasztaló ölelésedet.

Még sötét van, a kinti világ,
fájó hazám, csendbe hulltan
várja a reggelt.
A derengő tárgyak, rezgő árnyak
még az álom peremén játszanak.
Gondolatfutamok akkordjai
képekbe ágyazva peregnek elém.

Oh boldog a kis lusta tó,
Szelíd képeket ringató,
Partja virágtól roskadó,
S ha este jön a posta-ló,
Bús nagy feje rádől s mohó
Hűs kortyot inni néki jó.

Tóth Árpád, az ideiglenes zsidó | ma7.sk

Betűk, betűk, ti téveteg vonalkák,
Szeszélyetek mi cél felé halad?
Ti, búm guzsallyán sodrott halk fonalkák,
Mivé lesztek ma ujjaim alatt?
Nem is tudom: szövöm csak s bontom árván
A kusza dalt s a tompa öntudat
Bús Penelope-kedve, mit se várván,
A rokka vak pergésén elmulat...

Tóth Árpád (költő) – Wikipédia

Alkategóriák