Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Szél-illatok tágították
a kékség terét,
az ég fehér fedői mögül
a nap zápora ömlött a sekély vízre.
Mintha egymást akarnák felfalni
forrt össze a két hermafrodita test;
szétnyíltak a fénylő gyöngy-szárnyak,
s a kibomló meztelen vágy öblei
egymásba tapadtak,
a vízsodor mély egységében
sokáig súlytalan lebegett
mosolyt formázó,
aragonit szimmetriájuk,
míg egybecsókoltan
végleg le nem merültek
a tó aljzatára.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A magasság kitárta karjait
és vonalakkal, ívekkel összekötötte
múltam darabjait.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Valaki rád gondol
Nem lát nem hall nem érez
Semmi mást
Mint egyiptomi Főpap
A szilánkokká tört Nap
Nyomán járva mindenűt téged keres
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Az erőt sugárzó
masina úgy tűnik
percenként újat tud alkotni,
a színrelépő
különbözik a megelőzőtől.
Mély hangon
bátran merül alá,
először lába,
aztán a törzse tűnik el,
majd keserű szája.
Újabb fülke:
világos szőke haj,
apró fogak sóhaja,
ringató vörös körmök.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Hajlamosak vagyunk
a "bájos" évtizedeket elfelejteni,
mikor a szénfüst lomhán
eltakarta az ostor-ágak végén
a hazai fényeket,
mikor a tehetségtelenek szállásmestere
tartotta vége-hosszan az ünnepi beszédeket.
2. oldal / 52
