Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.1
Bajom látod van elég.
Hátam gerincén a hegyek
Fájdalmam mérik.
Zsibbadt kezem
Nem tud imára kulcsolódni.
Félbehagyott mozdulataim,
Siketnéma módján,
Kérik vigasztaló ölelésedet.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Még sötét van, a kinti világ,
fájó hazám, csendbe hulltan
várja a reggelt.
A derengő tárgyak, rezgő árnyak
még az álom peremén játszanak.
Gondolatfutamok akkordjai
képekbe ágyazva peregnek elém.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Váratlan vágja a tócsából
a híg sarát rád.
Köpködi szájából
ördögi magvait,
szeme bogarában
fenyőtüskék röppentyűi
pukkadoznak,
gúnyos mosoly
ül ki cukorfogaira.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
… küzdelmet áhít,
harcot keres szívem szüntelen.1
A cédrus fejét
a mennyre szegezi.
Világosságra
áhítozik,
hogy a síkon
terülhessen el
képzelete.
A szent oltár dísze
a Hold, szövi a sötétséget.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Csalás az egész.
Ez az öröknek hitt működés
nem követi eszed parancsait.
Nyelvet ölt, kiröhög.
Saját törvényeit követi.
Vagy kitudja kiét?
10. oldal / 54