Verseim

Anyám emlékére

A rohamok kis szünetekkel
ismétlődtek,
mintha a köztes időben
a ziháló test
a megfoghatatlan elérésére
gyűjtötte volna az erőt,
egy kis habzó nyál
jelent meg kegyelmet kérő
néma ajkai között.

Rám nézett ugyan,
de nem látott,
szeme fegyverei eltűntek,
drága
fényöltözete
messze mögém,
nehéz útjának
mérföldköveire révedt.

Te vagy az Idegen,
aki váratlanul megjelensz.
Te vagy a halál ősanyja,
az álmatlan Magma.
Messziről is érezzük talpunk alatt,
mikor morogva egyik oldaladról,
a másikra fordulsz.

turkei

A fekvőpadon hasra fordulva,
fehér függönyök rejtekében várom,
míg a nővér,
elektromosságtól illatozó keze,
vörös, kék és sárga
drótok dús szálaival a masinához kötöz.

Fizikoterápiás kezelések

Terebélyesen,
kemény kötéssel,
ősállat gyökerű terpeszben áll
a színekkel zsúfolt
térben,
úszó sörénnyel érkezik a szél,
halk csókot lehel a tétlen tájra,
eget vág,


Ébredeznek
a meztelen vállú háztetők,
a csupasz mellű tűzfalak a nap
melegét várják.
A kémények a ferde fényben
a felhőket fejik.
S a csipkés ormok az éjt
maguk mögé űzik.