Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

úgy hulltak rám üresen napjaim.
Márványasztal mellett,
a kopottság rejtekén,
az arcokat lestem: múltuk mit hagyott
rajtuk, s a jövőtől mit remélnek.

Bővebben: Ahogy rövidültek

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Ne aludj el! - kiáltottak rám
a műtét közben,
s a felszólításnak eleget téve,
tág pupillám éhesen itta
a fölém nyílt fényt.

Bővebben: Ne aludj!

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Sirályok viharai szálldosnak
a nyugtalan tenger fölé.
Kagylók fényes hátát
lökdösik a partra futó habok.

Régi emlékeimet
próbálom verssé tenni.

Bővebben: Vershulladék

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

A felhők rajából magasra tört
a Hold,
mintha most szülte volna
az ég.
A látvány minden dolog
eredőjéből kap formát,
s lesz belőle nyugtató,
vagy feszült érzés.

Bővebben: Vigasz diadala