Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A boltozat ablakában
a kék csak gyűrött boríték,
a felhőpalást alatt remeg
a halvány virradat,
kozmikus port borzol a szél.
A levegőben vijjogó madárhad.
A foszlott múltból
itt maradt romok alól bújnak ki,
a csupasz, kormos téglák közül,
a lakhatatlan rések falaiból,
az üregek öléből,
a ledőlt tornyok alól.
- Részletek
- Írta: Ismeretlen szerző műve
- Kategória: Verseim
Gyűrűidet
növesztve századokon
át élsz igába vetetten. Sörényedre a
hajnal szitál tunya párát, délben nevetve
csurog le vállaid hajlatán a Nap, és magányos éjeiden
a csillagok dőlnek rád. Sorsod ez: nyár-tél egy helyben.
Zölden lobogó lombod közé szorult sötét őrzi egymásba
csendülő illataidat, szálló színeidet, a tavaszi hangokat.
Rendületlenül állsz akkor is, ha a gyűlölet karolja át tested dudorait,
tördeli karjaid, ha villámok kínja hasítja az eget, és elönt a zuhatag.
Ilyenkor talán úgy hiszed betelt az időd, és már egy napod sincs hátra,
de nincs így. Téged senki se győzhet le, míg fejsze ki nem dönt...Vaddisznó
családok nemzedékei makkodat ropogtatva gyarapodnak,
karéjos leveleid függönye mögött madarak bújnak meg, pajzánság ragyog
szemükben, dallal fizetnek a rejtekért, az utak összebújnak koronád alatt,
perzselő vad napokon árnyékodban megpihen kegyes fejdelem, és lenyúló ágaid alatt
fejet hajt henyélő alattvaló, pandúr hűsölve kulacsából húz,
pompás idomú törzsednek vetve hátát
szegénylegény
szalonnázik,
s mily nagy
bűnhődés,
hogy végül
erős ágadra
kötik fel,
és testére
tarkán
csavarodnak majd
ázott leveleid1
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
„Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra szent öröm...”
Óda az Örömhöz: Friedrich Schiller,
Jankovich Ferenc fordítása
Belső napod zárt kertjében,
távol a gúnyolódóktól,
hallgatod a benned
pendülő hangokat,
az elveszett szerelem
zokogó nyitányának trilláit;
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Kitakarják lelked a csapások,
égő csíkokat hasítanak
a bőrszíjra fűzött
birkacsontok, ólomdarabok,
ruhátlan testedbe mélyednek,
sebet vágnak.
Gyötrelmesen vijjog
a liktorok kezében
a fanyelű flagrum.
Tudod előre lázas-sorsod,
nem jajongsz.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
(Fellini filmjeire emlékezve)
Békült lélekkel észrevétlen lépek
az elém nyíló
kétdimenziós világba.
Régi-régi ismerősöseim közé merülök,
Gelsomina és a Bolond,
halkan magukkal ragadnak,
örülök
tiszta rajzú mosolyuknak.
Anita Ekberg lázító, telt keble
éget, az Édes élet jelenetei
közé keveredek,
átélem Guido légszomjas álmait,
Saragina csalogató táncát csodálom,
és magam elé suttogom a varázsigét:
asa nisa masa,
(nekem többé nem egy
puszta szám a 8 és 1/2.)
59. oldal / 60
