Verseim

(Fellini filmjeire emlékezve)

   Békült lélekkel észrevétlen lépek
az elém nyíló
kétdimenziós világba.
Régi-régi ismerősöseim közé merülök,
Gelsomina és a Bolond,
halkan magukkal ragadnak,
örülök
tiszta rajzú mosolyuknak.
Anita Ekberg lázító, telt keble
éget, az Édes élet jelenetei
közé keveredek,
átélem Guido légszomjas álmait,
Saragina csalogató táncát csodálom,
és magam elé suttogom a varázsigét:
asa nisa masa,
(nekem többé nem egy
puszta szám a 8 és 1/2.)

Szmolenszk, 2010 április 10.

Ott ült a koronájukat fosztott fák
szívében a pusztult világ,
fagyöngyök között
csupa szétszakadt idegen tárgy,
kerekek fent az ágakon,
lent a géptest széttört darabjai,
megtépett ing, kabát,
a holt anyag görbült, színét vesztette,
zsugorodott, de megmaradt,
az tűnt el
mi teremtett rendet a testben,
készült a jóra,
szemet imára zárta,
gondolatot küldte útjára,
s a látomás után surrant.

A Hosszú álom című verskötetemnek a bemutatójára 2010. április 8-án került sor a Fotocella Kávézóban.

„...S a szűk körben, mely centrumáig tárul
a mindenségnek, hol Dis tartja székét,
örök keserv az árulóra hárul.”
DANTE ALIGHIERI
LA DIVINA COMMEDIA

(Babits Mihály fordítása)

Mikor egyik neved elfedi a másikat,
a magány végleg rád csukódik,
szűkülő börtönéből többé
nem tudsz kitörni.
Párnád alá kell rejtened titkod.