Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Kitárult eléd rongyokba burkolt szívünk,
A diadalmas hangok nagyot kiáltottak, a
Teremtő vigasza szólt, és szégyellt sorsunk szakadt ki
Hegedűd állad alá vett virtuóz játékából.
Yehudin Menuhin tanítványaként, szivárvány csúcsán
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Egy kerek évfordulóra
Őt disztingvált úr
unatkozik,
arcukon sápadt
fénykörök vibrálnak,
lakáj-lapulással
nézik,
hogyan szeletelik,
az asztalra helyezett
furcsa, szabálytalan tortát,
a díszítés rajta a korlát,
mintha körben
formázna hegycsúcsokat
úgy tornyosul,
középen édes vidék lapul,
a kék vonalak
meg akár a folyók,
olyanok,
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Sóváran várom,
mikor lebbenti fel végre felhő-fátyla alól,
mint özvegy,
kinek elege van a gyászból,
meztelen képét
az égi láng-arc.
Itt-ott még dér ütötte gyümölcsök
hevernek a csupasz ágak alatt,
de a nedvek
fűben, szárban,
az élni akarás szent hitéből,
mint vigasztaló szavak
áramlanak.
Rejtett erők már a jövőt betűzik,
jóra osztódnak a sejtek,
a fák csupasz vállára
sugarak szőnek zöld-leveles inget.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Görbült hát,
pedálokon
inas lábak,
a hajlított
kormányt
fehérlő ujjak
fogják,
ezüst csíkok
a csúcsos
ércfejen,
pergő
küllők,
egybefolyt
karikák
részeg
zenéje zúg,
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Hazugság
szülte
méreg,
mint
garázda
vendég
vett
fészket,
fullasztó
füstjét
küldi
fölénk,
gyűlölet
adta bűn
teli torokkal
fújtatója
a tűzvésznek,
bűn
keltette
erőszak
élősdi
haraggal
ártatlant
koncoltat...
54. oldal / 58