Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Nem álcáztad derűs arccal bánatodat,
sírás sem rázta válladat.
S ez jól van így.
Gyászodnak jelét adnod kell,
de ne sírj, ha csak megszokásból
teszed azt.
Hulljon mély kondulásba panaszod.
Vigasztaljon, akit elveszítettél
hozzád beszélni fog, ha akarod,
emléke nem záródik
tükröd mély sötétjébe,
magadat fogadod magadba,
ha hallgatod.

Bővebben: Pogány vigasz

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

A part csipkés bájait
szemérmetlenül tárja a végtelen elé,
az ámuló ég ujjai
félénken tapogatják végig öblét.

Bővebben: Fehér árnyalataiban

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

 A semminek látszó tekintet,
a tiszta szellem
üt rést az égen,
űr-fénye itatja át tested
hogy egymásba szője
a lepel rostjait
és az Ember körvonalait.

Bővebben: Turini lepel

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Kezünk száz virágával
kérni, könyörögni
is tudunk,
s fogadjuk,
 még ha ablak mögül jön is,
a csábító mozdulat szálló illatát,

Bővebben: Taglejtések