Verseim

 

 Belemart
a falánk vaksötét
a Napba, seb nő ki homlokán,
fekete sáv zárja a boldogság száját
és torz vigyort rajzol a fény-korong arcra,
alvó láng a vesztes, tüzét jegeli a nappali éj,
az ég szemére hályogot borít, virág-vágyak halnak
hamvaikba, roncsolt arc a kihalt tájra vetül, sápad a
gyönyörűség, a meztelen föld fázik, színtelen mező
borzong, kín-ágyában tekereg a zajló ősfolyam, bal-átok
sújt minden boldog fény-szomjazót, vére hűl az igaznak,
gyászkendőt nyújt a komor erő a könnyezőnek, didergő
rettenet járja át az alvadt, jegelt, néma lelket, a fagyott
ész vesztét, kínját fel se fogja, s durva perc alatt
öregszik ezret a hanyatló hit, a kihunyt golyó
fekete lyukként marad a kormos égen,
nincs mi kitöltse kongó üregét
s zsugorodik zord alvilággá
a sötét, tar
Föld.

 

 

 

Éltünk messze innen,
ott, ahol a hosszú Nap a
sík Föld
szemérmét is kitakarja
1,
voltunk
határt nem ismerve
a tájak urai,
szél szárnyán vitorlázó

sólyom bomolt tollú népe.

Tétlen lebegtem
dalok ütemén,
a valószerűtlenség
öblén,
mikor puhán betakart
a mágikus monstrum.

Új CT segíti a COVID-ellátást a Pulmonológiai Klinikán – Semmelweis Hírek

A riadt Holdat minden éjjel
én eresztem fel az égre.

Sápadt sugarában nyújtózik a kéj,

Cafatos szájjal a tüzet én fújom
a haldokló Napba, hogy parázsló öléből
zöld-világ teremjen,
lánglobogása érleljen magvakat,
adjon kenyeret az éhező szájaknak.

Mégis több az mint a jóllakott.

O Christ Pantokrator imagem de stock. Imagem de principal - 22379119

Ha az öröm,
végtelenje váratlanul
felragyog benned,
és úgy érzed láthatatlan
erők ragadtak el,
vagy rád tört

viharfúró szemekkel
valami
megmagyarázhatatlan,

Közeli kék sapka mintatartó ampullába a papír vegyi összetételének  - Fotó, kép