Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Első pozíció: térdek, lábfejek kifelé fordulnak.¹

Fehér talpfák surranó sora.

A Szent György terem színpadának alakja, akár a Vörös téré. Hintázó, tütü-ruha von tüllt az időre. A fekete zubbonyos alak hívó füttyszót ereszt a hosszú nyakú lány-alak után. Lemondó rab-ének száll az égre. A díszletfák önfeledten táncolnak.

Bővebben: Az utolsó pozíció

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Váratlan döngő léptek
Mély morajai
Ébresztenek
Elektromosság teremtményei
Hártyarezgései cikáznak
Át rajtam

Buonamico Buffalmacco: A halál diadala – freskó¹

Bővebben: Haláltánc

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Villanyt gyújtottam
fénybe fojtva
az ásító sötétet.
Egy soklábú pók
lépett társammá elő.
A váratlan világosság,
mintha rajtakapta volna
valamin, egy pillanatra
megállította,
aztán sebesen felfutott
a plafon árnyékos zugába.

Bővebben: Egyedül

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Anyám emlékére

A rohamok kis szünetekkel
ismétlődtek,
mintha a köztes időben
a ziháló test
a megfoghatatlan elérésére
gyűjtötte volna az erőt,
egy kis habzó nyál
jelent meg kegyelmet kérő
néma ajkai között.

Rám nézett ugyan,
de nem látott,
szeme fegyverei eltűntek,
drága fényöltözete
messze mögém,
nehéz útjának
mérföldköveire révedt.

Bővebben: Agónia