Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Gleccserek csikorognak fejedben, utolsó szabad
leheleted jégtömb csendjébe záródik,
arcod barázdáira kiül hideg haragod,
vége-sincs nappalok tilalmai dideregtettnek,

Bővebben: Gulag

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Kitárult eléd rongyokba burkolt szívünk,
A diadalmas hangok nagyot kiáltottak, a
Teremtő vigasza szólt, és szégyellt sorsunk szakadt ki
Hegedűd állad alá vett virtuóz játékából.
Yehudin Menuhin tanítványaként, szivárvány csúcsán

Bővebben: A virtuóz

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Egy kerek évfordulóra

Őt disztingvált úr
unatkozik,
arcukon sápadt
fénykörök vibrálnak,
lakáj-lapulással
nézik,
hogyan szeletelik,
az asztalra helyezett
furcsa, szabálytalan tortát,
a díszítés rajta a korlát,
mintha körben
formázna hegycsúcsokat
úgy tornyosul,
középen édes vidék lapul,
a kék vonalak
meg akár a folyók,
olyanok,

Bővebben: Desszert

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Sóváran várom,
mikor lebbenti fel végre felhő-fátyla alól,
mint özvegy,
kinek elege van a gyászból,
meztelen képét
az égi láng-arc.

Itt-ott még dér ütötte gyümölcsök
hevernek a csupasz ágak alatt,
de a nedvek
fűben, szárban,
az élni akarás szent hitéből,
mint vigasztaló szavak
áramlanak.
Rejtett erők már a jövőt betűzik,
jóra osztódnak a sejtek,
a fák csupasz vállára
sugarak szőnek zöld-leveles inget.

Bővebben: Jöjj el tavasz!