Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Ott állsz festőállványod előtt,
fehér vásznadat magad elé helyezed.
Követem fényt ivó ikreid mozgását.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Rettegsz veszteni,
és úgy hiszed, ha jóllaksz,
legyőzted magadban az űrt.
Míg meg nem telik gyomrod,
láz borzongat,
ha kövérülsz, tudod tested él,
kilóid megmutatják mennyi vagy.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A koporsót
két vastag rúdra helyezzük,
ketten-ketten állunk melléje
két oldalról.
A gyanta illatú ládát
a vállunkra emeljük. Lépéseinket,
mint a jó összeesküvőknek,
egymáshoz kell igazítanunk.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Kié ez a dögevő akarat? Kitől ered ez a pusztító-parancs? Kié a titok-terv? Milyen jóslat teljesedik majd be? Európa, látom, ahogy testedet a szerelem szennyében szárnyas szörnyek gyalázzák.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Sorsuk nagyító-lencséjén át nézem a rajzó emberek ravatal-arcait, pupillájukba rejtett titkaikat. A világosból a fekete szőrös sötétbe forduló világukat. Ámulva nézem a lüktető emóciók mély-vizébe zuhant testeket, a hús-virágzását mutató szikrázó, erjedő, megfékezhetetlen embereket, a testi szenvedésekben gyötrődőket, a halál recés tenyerén ringókat, a pénzre betegesen vágyakozókat. Szemem rejtett-ablakából kitekintve tükör-lencséikben saját gyötrelmeim kikristályosodott szenvedéseit fedezem fel.
45. oldal / 54