Verseim

Mellkasod összeszorul.1
Levegőt alig véve
magzati pózba görnyedsz.
Magányod mélye,
az aszfalt, az olaj
szaga kering köréd.

A gyenge fény elém vonja
derengőn testem friss mását.1

Háttal a szélnek
gyönyörködöm új alakomban.
Erőt mutató szobrom
mozdulatai,
a jelen színeiben is,
visszaidézik
éjarcom előtti testi valómat.

Ezen az oldalon https://www.facebook.com/115409658493269/videos/1469914979709390/  előhívható videón az egyik Zene-vers estünkről készült felvétel látható. A költeményeket Takács Bence Ervin Kazinczy díjas előadóművész tolmácsolásában hallhattuk. A versek ihlette zenei aláfestésről Kathy-Horváth Lajos zeneszerző hegedű-virtuóz, kiváló művész, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja és Szakcsi-Lakatos Béla a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész gondoskodott.

Más vagy, mindenben
ellentétem.
Én férfi vagyok,
Te meg nő,
sírva áradok rólad,
s kikacaglak, ha hibázol,
a villogó jelek, amiket küldesz nekem
libbentik arrébb kedvemet,

Mintha nem is nekem mondaná
úgy hallgatom...

...élettelen testem
egy tó fenekén lebeg tehetetlenül
egy vizalati falu házai között,
körülöttem kicsi fürge halak
suhannak. A nyugvó Nap
gyengülő sugarai alig érnek el.