Verseim

Kígyótojás
Ingmar Bergman emlékére

Sötét felhő-arcok vetülnek
a földhéj görbületére.
Jajdul a hajnal, folyékony ujjak
lebegő függönyt vonnak a házak közé.
A városban rekedt estet a szélben táncoló
utcalámpák gyenge fénye kergeti tovább.
Kifejezéstelen tekintettel,
mint ki éppen most
ocsúdik életre a klinikai halálból,
bámulok kifelé az ablakon.
Élesen és tisztán látom a járdán siető
fiatal, esernyős lányt,
kedves árnyak kísérik léptei dallamát.
Az üveg-csendet az utca házfalain
visszaverődő dörrenés váratlan haragja
töri millió darabra.

Szél-illatok tágították
a kékség terét,
az ég fehér fedői mögül
a nap zápora ömlött
a sekély vízre.
M
intha egymást akarnák felfalni
forrt össze a két hermafrodita test;
szétnyíltak a fénylő gyöngy-szárnyak
,
s a kibomló meztelen vágy öblei
egymásba tapadtak,
a vízsodor mély egységében
sokáig súlytalan lebegett
mosolyt formázó,
aragonit szimmetriájuk,
míg egybecsókoltan
végleg le nem merültek
a tó aljzatára.

 

Ha szétnézel
nem látsz mást, csak azt,
miként sokszorosítja
ronda magát a sok hazug alak.
Eszmét eszmére cserélve,
szivacs-eszükkel könnyedén
követik minden új halom parancsát.
Köztük lapulnak azok,
kik szurkos éjszakákon át
írják jelentéseiket rólunk.

Szocialista Hazáért Érdemrend – Wikipédia

A magasság kitárta karjait
és vonalakkal, ívekkel összekötötte
múltam darabjait.

 https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/24/%D0%93%D0%BE%D1%82%D0%B5%D0%BB%D1%8C_%D0%A3%D0%BA%D1%80%D0%B0%D1%97%D0%BD%D0%B0_%D0%B2_%D0%9C%D0%BE%D1%81%D0%BA%D0%B2%D1%96.JPG/260px-%D0%93%D0%BE%D1%82%D0%B5%D0%BB%D1%8C_%D0%A3%D0%BA%D1%80%D0%B0%D1%97%D0%BD%D0%B0_%D0%B2_%D0%9C%D0%BE%D1%81%D0%BA%D0%B2%D1%96.JPG

Az erőt sugárzó
masina úgy tűnik
percenként újat tud alkotni,
a színrelépő
különbözik a megelőzőtől.
Mély hangon
bátran merül alá,
először lába,
aztán a törzse tűnik el,
majd keserű szája.
Újabb fülke:
világos szőke haj,
apró fogak sóhaja,
ringató vörös körmök.