Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Az erőt sugárzó
masina úgy tűnik
percenként újat tud alkotni,
a színrelépő
különbözik a megelőzőtől.
Mély hangon
bátran merül alá,
először lába,
aztán a törzse tűnik el,
majd keserű szája.
Újabb fülke:
világos szőke haj,
apró fogak sóhaja,
ringató vörös körmök.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Hajlamosak vagyunk
a "bájos" évtizedeket elfelejteni,
mikor a szénfüst lomhán
eltakarta az ostor-ágak végén
a hazai fényeket,
mikor a tehetségtelenek szállásmestere
tartotta vége-hosszan az ünnepi beszédeket.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Nincsen titok többé
Élő sejtjeid
Apály kényén úsznak
Sápadtan vibrálnak
Vénhedt testedben
Sötét lovaid
Alagutakban
Vágtatnak
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Rögzíteni lenne jó,
mindent úgy, ahogy van,
összeszűkült szemmel nézni
a tenger türelmét,
ahogy nyugszik benne
a szenvedély,
a sóvárgás raját
a csillagok csokrában,
a szűz Nap reggelének
első rezdülését,
az önmagát bámuló
természet lepréselt
pillanatát,
a teremtő-ész kimondhatatlan
szavainak szétterült erejét.
Egon Schiele festménye
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Most, hogy többé
nem tudsz más lenni,
mint amilyenné magadat tetted,
se fül,
se szem,
se szív,
se száj,
se fájdalom,
se öröm,
se szerelem,
se gyűlölet,
se rabság,
se hatalom,
se szánalom
nem marad belőled,
4. oldal / 54
