magányába halnak
a gyászoló képek
a fátyolba vont hajnal
végleges spiráljaiban
az emelkedő leheletek
viszik tovább
a tudattalan világ jeleit

az újra találkozás hiányát
a gondolat materializált fényeit
a világtalan öröklét
csendjébe fúlt lépéseket
sodorják a gyászolók
hasonlatokká tépett sorait
a soha többé foszlányait
űzik a magasba
az ígéretek búcsúit
a végső dobbanás
megismételhetetlen ütését
a koszorúk alatt maradt
befejezés
lehetetlenségét...