Tudod-e miről beszélnek,
mit súgnak neked
a rád vetült hunyorgó
égi fények,

nézd, hogyan váltja
sebesen fölötted
a végtelen világ
káprázó képeit,
biztató hírt neked
küldenek, alleluja,

fent a kék, lent a zöld
ural mindent,
fent a királyi szék,
megítéli a Föld kerekét,
lent az élet szüli
milliószor önmagát,
hogy az érző lélek
megteremhessen benned,

hallgasd, ahogy lüktet
a növekvő magban
az új élet,
figyelj a suttogó fák
jámbor szavára,
forró lég csókoljon
mosolyt a szádra,
mint tétova szerető
tenyerét,
érezd bőrödön
a simogató szelet,
nézd, hogy hasítja
a sólyom az eget,
szárnyaljon vele
képzeleted,
áradó vágyad
mező illatával
olvadjon össze,
fusson a csiklandó
érzés szét testedben,
feleljen igent
szaladó ütemére szíved,

üzenj a felhőknek,
hulljanak halvány bőrödre,
mint szerelmes szavak,
a boldog esőcseppek,
gondod úgy csendesüljön,
mint mikor
egy messzi jó rokontól
megérkezik
a megnyugtató levél,
vonjon derűt arcodra
a távoli kis templom
harangzúgása...

aludj el kedvesem,
merülj el az álmokban,
hol árulás nem játszik
fogócskát veled,
s kúszó növényként
nem lopódzik
ravaszság köréd,
hol a fényesség zápora
a cselszövés sötétjét
lemossa,
s a gyenge is szól,
ha a veszély
furulyája felsikolt,
hol a szabadság sörényébe
kapaszkodva hazára lelsz,
merülj el az álmokban,
szelíd békülésre!
nyújtsa kezét a holnap,
virradj szeretetre!