Nyomtatás
Kategória: Verseim

Első pozíció: térdek, lábfejek kifelé fordulnak.1

Fehér talpfák surranó sora.

A Szent György terem színpadának alakja, akár a Vörös téré. Hintázó, tütü-ruha von tüllt az időre. A fekete zubbonyos alak hívó füttyszót ereszt a hosszú nyakú lány-alak után. Lemondó rab-ének száll az égre. A díszletfák önfeledten táncolnak.

A TÁNC CSILLAGAI LETTEK... Az Állami Balett Intézet első végzős évfolyama -  PDF Free Download

Második pozíció: a két boka eltávolodik egymástól.

Priccs szenvedő fáján tetvek rágják testedet.

A karszék trónusa előtt születik a szóló-mozdulat. A félelem atomjai lengik körbe. Az ázsiai arca merev. Szemöldöke vészjósló. A tüllruha férfivágyat ébreszt. Szemei halált hívón szívják fel a kivillanó szentélyt. Az állandóság megremeg. Kövér ujjai sűrű svábbogár bajszán2 pihennek.

Harmadik pozíció: az egyik láb közvetlenül a másik elé kerül.

Húzod az igát a lángoló fagyban.

A kivégzettek, sötét sóhaja űzi a hegy mögé a rongyaiba burkolózó Napot. A szavak mind vízbe fúlnak. A kaukázusi szeme minden titkos tájat bejár. Kimarad egy szívverése. Hattyú szárnysuhogása vett véget az álomnak.

Negyedik pozíció: az elülső láb kissé keresztbe lép a hátsó láb előtt.

A lem ikon-arcodra kiül.

Borzongás fut végig a táncoló csupasz bőrén. Hattyú-ruhájába bújik. Hullámgyűrűk csillagraja kíséri tempózó sápadt szárnyait. A Föld elárulja, eltaszítja magától. A távolodó táncos alakja ollóként vágja a vizet. Gyász-karének hullámzik végig a parton.

Ötödik pozíció: az egyik láb ujjai érintik a másik láb sarkát.

Kerek lyuk a tarkón.

A színpad elsötétül. Az emlékek hamis vizeket nyelnek. Jólelkű esti homály felhőkbe űzi a tájat. Magunknak kell befejezni a mozdulatokat.

1Olga Lepesinszkaja, a moszkvai Bolsoj első balett táncosa, Sztálin gyakori vendége volt. Pazar vacsorák után a prímabalerinának a Kreml Szent György teremében - külön az ő részére felállított színpadon - a sarló-kalapácsos népvezérnek kellett táncolnia. Férjét az egyik előadása közben tartóztatja le Berija.

2Oszip Matijevics Mandelstam orosz költő, a sztálini táborok mártírja használja ezeket a szavakat az Úgy élünk itt, nem érzünk talajt, se hazát című versében. (Erdődi Gábor fordítása)