Előttem egy lány
sietett.
Csillag verte filléreket
szórt eléje a nap.

Homályos arc Stock fotók, Homályos arc Jogdíjmentes képek | Depositphotos

Amikor
befordult a kerítés
tárt kapuján
oldalról is megláthattam
ezerjófüvek dajkálta
karcsú termetét,
elomló alvó forrását,
szőke haját.
Megfigyelhettem
mosolytalan,
szabályos arcát,
tenger-tükrét
szemében,
ifjúsága forrását,
szép rajzú pirosát.
Talán meghallotta
a lépteimet, rám nézett
gyöngyfogai ívével,
és úgy tűnt
a tekintetünk is
összeakadt.
Szerettem volna
sóhajomtól feszesre
nyíló számat
köszöntésére nyitni,
de villám ütötte
tekintetemet látva
még sietősebbre
vette lépteit,
pedig már láthatta
ugyan oda
igyekszem én is.
Mögéje kerülve,
csak szűk szoknyájából
kivillanó vádlijait
csodálhattam,
és hallgathattam hozzá
tűsarkai zenéjét…

...Égő mozdulatai

filmem szalagján
táncolva
vetítődnek elém.
De hiába szólok:
szép pillanat
ne szállj tovább!1

Kifehéredik
a szaggatott,
zenei kép,
esőszínűvé válik
a messzeség,

homályba hull
a mélyre rejtett
tekintet,
elnémul az
álomittas sóhaj.

1 Utalás Goethe Faust című művére:
„Ha láthatnám a síkon át
e nyüzsgést, szabad nép szabad honát,
a pillanathoz esdve szólnék:
Oly szép vagy, ó, ne szállj tovább!”

(Kálnoky László fordítása)