Milyen legyen?

Egyenes, mint a lézersugár,
mely elhatol az émelygéses-mélyig,
vagy villogó, mint a távoli vihar
dörgő fénye?

Itt a könyvtárak nyári nyitva tartása | Újbuda

Csendes kiáltás a hó parazsán?
Tapinthatatlan?
Lassan hullj
anak a versszavak elénk?
Vagy csapjon arcon
bűzös lehelete?

Sorokból álljon,
és rímek csilingeljenek a végén?
Vagy gügyögjön gyerekesen?
Kusza szavak dőljenek belőle
gáttalan,
vagy száz évekre nézzen vissza?
Fűzzön egybe egymástól
távoli, istentelen
fogalmakat, diadalt és kínt?
Gőzöljön a flaszter tőle?

Milyen legyen?

Legyen tárt karral zuhanás
az
ínség fagyába.
Mutassa meg
milyen a
százfokos nyomor.
Válassza a mélybe ugrást
az égő felhőkarcolóból.
Legyen
ködbe vesző, fanyar füst,
kéményben vergődő szél.
Gyors mozdulat, mint egy pofon
a pimasz kölykön.
Autózás, a zsúfolt sztrádán.
Egyszerű, mint egy kibomlott cipőfűző.

A költő vallja be a versben,
amit más titkolna.
Verse legyen a rejtett dolgok múzeuma,
– máskor meg olyan,
mint a próféta óvatos jóslata.

Egy jó tanács a kezdő költőknek:
mindig hangosan olvasd fel, amit leírtál,
hogy füledben érezed
lépteiddel mért ritmusát!

Milyen legyen?

Árulja el mit mond
a magányos fa fázós társának,
mit súg a gyűrött ágynemű
az ébredőknek.
Legyen szerelmet keltő szenvedély,
melynek hosszú csend lapul a mélyén.

Ne olcsó cafrang legyen,
paróka, krumpli-orr,
ne legyen feltűnő, nagyvilági nő,
zászlót lobogtató, dörgedelem,
de ne titkolja el a dísztelen valót,
legyen rajta korunk bélyege.*
és sok mindenről inkább hallgasson.

Egyszóval vers legyen, ne más!

* Horatius: Ars poetica