az időre fagyva mutatja magát,
ha mégis visszatérek, valami álom-utóízzel a számban?
Kinyílnak a hunyt szemek, a zárt szájak?
És marad-e a mosolyból elég rajtam?

És hová érkezem?
Ki fogja meg kezét egy hontalannak?
Rám szól-e az, kinek tartozom egy vallomással?
S kié lesz a történet, amit eddig napestig játszottam,
ha az emlékek vakon keringenek,
és nem tudják kihez tartoznak?
Kié lesz az ország, a ház, az a sok minden,
ami vizet és levegőt összefűzött,
és bennem mozdult, tipródva élt?
Lesz még hozzájuk közöm?
És azokhoz, akik követtek?
Megismerem majd még őket?
S olyan lesz a hangjuk, ahogy őrzi szívem?
Látnom kell perforált életemet
a vetítőgép lencséje elé szaladni?
És a vásznon ostoros,
viharokkal teli múltam darabkáit újra?
És néznem kell azt is, amit már mélyre ástam?
S belém mar megint a jelen, ha karcsapása utolér,
hiába futok előle?