Az idő. mint fák
leveleire,
megállás nélkül,

rakja
ránk öregítő foltjait.
A nagyszájú igazságtevő
mélyíti arcunkat, rajzolja

homlokunkra ráncait.

Hirosima az atomtámadás után. - schuro blogja

Húsunk lomhán hízik,
hajunk ritkul.

Zaj csattog fülünkben,
mérges lélegzetünk
présünkben akad el.

Füst marta k
épzeletünket
borzongás fojtogatja,
gondolataink
mind egy ütemre járnak.
Friss erőt
nem ad a
tiszta ég csendje sem.
Még élünk,
de hantolt emlékeink már
oszladoznak,
s tudjuk halott barátunk
vendégei leszünk hamarosan.
Sovány vigaszunk:

lehet
utolsót pendül a dupla-húr,
és a holnap pilla-zárát
többé senki se nyithatja ki,
a bomló elemek
vonnak felhő-homályt
tar világunk vég-alkonyára,
az Istenek összepréselődve
velünk együtt olvadnak
a hasadó anyagba,
és nem lesz
ki suttogva kiolvassa,
bolond Földünk végfilmjén,
a vakító ívek nagybetűs
feliratát: VÉGE.



2022. 06. 16.