Kik vagytok hát?
Ki súgja nektek a vezényszavakat?
Falánk éheteket ki hergeli?
Röhögő senkik, balkörmű gazok?1
Anyák! Miért nem sikoltotok?
Ne hagyjatok aludni senkit!2
Ne némán, hangosan imádkozzatok!
Ne sírjatok. Átkozódjatok!
Menjetek a városokba, az utcákra!
Ne hallgassatok az idegen birodalom
papnőire! Népzsaroló ígéreteik3
úgyse javulnak meg.
Öltsetek fekete ruhát magatokra!
Arcotokról a haragot többé
ne töröljétek le!
Hármas halmaid között
álljatok azok mellé, akikkel
még szót válthattok!
Akik még ünneplőben várják
esküre a Magyarok Istenét!
Azok közé álljatok,
akik az elzúgó napokon,
hideg, zápor vert szelekben
is hinni tudnak győztes ügyükben.
Akik meztelen idegekkel,
fojtott dobogásban még
akarnak.
S tudják, szeretni csak itt érdemes,
mert itt élned és halnod kell!
Amíg még nem késő!
Kart karba öltve vonuljatok!
Énekeljetek!
Amíg még van kezetek, lábatok.
Hű rokon hozzád szólok.
Légy hangosabb!
Amíg még nem kell szégyenlened
bőröd színét, nemedet.
Amíg még van családod, istened!
Amíg még van nemzeted!
1Tóth Árpád: Álarcosan
2Babits Mihály: Fortissimo
3Vörösmarty Mihály: A Guttenberg-albumba