Látom mi sápad s mi ragyog
virágágyak barázdák bimbók
emlékekkel dúsulva rohannak
omló partot vésnek a fürge vizek
játszanak velem az évek
a tárgyak titkait tanítják nekem a színek
időm pereméig nézem
szivárványhártyámon át
az évszakok piros kék és zöld
egymásba folyt millió átmenetét
a ruhátlan istennő tóba merülő
körvonalát
csöpp csapok tombolva segítenek
jóllakni a látványban
élesen látni
a sugár csóvájában
a vadító valóságot
a hajló testek finom vonalát
a pálcikák ujjai a szürkületben
messze nyúlva rajzolnak elém
hívó jeleket
dalunkat dúdolva sietek hozzád
hunyorgó házak villanyoszlopok
szaladnak vonatom ablakában
sötétben tarka párnák közt
fekszem veled
látó-ikreim izmai
az álom és a csönd óráin is
dolgoznak
izgatott szemem követi alvó agyam
vágyteljesítő filmjét
ébren tótágast áll minden kép
az ész ami korrigál
képez a látványból örömöt
a lenyomaton vakfolt tátong
talán eltitkol
a simíthatatlanban valamit
lehet
de agyam édes varázsa
kitölti a rést
s teljessé teszi az időtlent