Az óra mutatója megállt,
a kor korma
befedte a tiszta számlapot,
az idő
hiába öregedett,
a horizont messzire futott,
a gondolat
vacogva foszlott szét
a falak fölött,
idegen rend falta föl
a nappalt,
a vakarcs éj
nyitott szemmel telt,
hiába nyíltak
az ablakok mögött
virágok,
kint a félelem szirénázott,
szomjas árnyak szorultak
a hajnal
és az alkonyat közé,
villanó szem, ránduló száj,
gyenge ujj, a néma jelek,
és az űzött, sápadt szavak
maradtak csak.