A magasság
névtelen tömegei
szállnak
az üvöltő szélben,
szédült
hegyek fölött sokasodnak,
gonosz-hangjuk
zokogva zúg
mikor visszatérnek
bűneik földi terei fölé;

s ha kialszik a Nap,
a foghatatlan alakok sokasága
az elmosódott
északi fény-csóvájában
tűnik föl újra,
vallomásaik,
az égi gyóntatószék alatt
kristály alakban terül szét,
a láthatatlan testek
komisz nedvüket
a síkon könnyedén átosonva
kergetik maguk előtt,
zugmarásos szúrós
ostoruk
verdesi a földhöz kötött
élők arcát,
s megannyi orr csúcsán
vöröslik zord mérgük;
nincs szabad
űr ég és föld között,
a számlálhatatlanok
seregei töltik ki,
ezért halljuk
fagyos éjjeleken
a holt harcosok
csatakiáltásait.

 

Megjegyzés:
Némely nép szerint halottai harcoló sereget alkotnak, a keltáknak külön szavuk is van a holtak seregére: sluagh. A germánok hite szerint a harcosok a Walhallába gyülekeznek. Más népek úgy tartják a szellemsereg a fehőkben rejtőzik, és földi bűneik színhelyeit keresik fel.