Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A metrókocsi közepén
- pillanatnyi örökkévalóságban -
egy férfi próbálja ügyetlenül,
a tétova fény ágai közt,
sérült kezén
a meglazult gézt
fogaival megerősíteni.
A körülötte ülő utasok
- szemöldökük árnyán,
üres szemmel -
néznek maguk elé...
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Cseppekben hullnak elém
az elfelejtettnek hit életek:
– a nők ruháján huncutul
játszik a szél,
alakjuk foghatatlan, akár az emlék-kép,
– hallom a Trabant köhögő masináját,
és egy messzi kórus énekét,
– nézem a fecsegő hirdetőoszlopokat,
„dolgozzatok, mert fogy a kenyér”
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Autónk vitázva a havas úttal,
megcsúszott, és megadón
a forgalommal szemben
állt meg.
A kanyarulatból tompa nesszel
egy kamion
vonult vakon felénk.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Most kel fel
a „nagyságos fejedelem”,
nincs más dolgom, mint megtalálni
az összeáramlás és a sugárzás eredetét,
elmerülni
„egy hosszú nap évszázadában”,
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A globális keveredés
egybe fűzött két teret:
az új világ vásznán
a dühvel teli szenvedély
talpig rombolta
az ikertornyokat,
mikor a guruló téridőben,
tudósunk hajszolt szerkezete,
éppen látóvá tette éhes
fényvágya jeleit,
attoszekundumos1
jelzőlámpáit.
1. oldal / 54