Verseim

Részletek: Írta: Oláh Tamás; Kategória: Verseim

A mesebeli hétféle
fénypor-változás
minden emberarcon,
felismerhető.
A mimika teszi fel,
s rögzíti
jajszóra, vagy
ittas álomra
a kifejező arcot.

Bővebben: Arcvonások

Részletek: Írta: Oláh Tamás; Kategória: Verseim

Ünnepek után

Hízott hulladék
zacskók között,
ünnepi lépteit
vesztett
félcipő,
párját kereső
vézna kesztyű,
magányos sál,
és egy egész kenyér
adnak találkát egymásnak
az éjszaka szárnya alatt;

Bővebben: Ünnepek után

Részletek: Írta: Oláh Tamás; Kategória: Verseim

Üstökös
most nem ragyog
az égen, a lét minden
villanása szégyen, arany, ezüst,
vörös üveggömbök, torz világunkat
tükrözik, mint kicsinyített földgömbök,
remény és cél mind elillan, csak a hazug fény csillan.
Jézus születését ki várja még, műanyag jászolban fekszik rég.
Szeretet régen elenyészett, nincs ki énekeljen,
ha megszólal a csengő, a megvakult éjben.
Az Ég már nem mutat utat, a végtelen csak üres burkolat.
Kapualjba hajléktalan húzódik szenteste,
árnyékot se vet sovány teste.
Ő az egyetlen, aki meglátja a csodát:
angyal készül
leszállni
a körúti
háztetőkön
át.

Részletek: Írta: Oláh Tamás; Kategória: Verseim

Mindent látni akarok,
mindent,
a nézés gyönyöre éltet,
a maszk nélküli természet
csalóka díszek nélküli látványa,
égi lázban nőtt fák hallgatagsága,
megfog a fekete-fehér világ este,
és a hóesés egyszínűsége,