Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

„Az én anyám a Sors volt,
és testvéreim a hónapok,
akikkel nőttem s fogytam én.
Az vagyok, aki vagyok.”¹

Az emlékezet
fénybe emeli virágait,
ellenáll
a parancsra múló időnek.
Elfelejtett szavakat diktál,
éjszakai ruhába bújik,
vággyá válik.

Bővebben: Karodat tárd ki!

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Ázik
a titokzatos mosoly
a nagy türelmű
őselemben

Bővebben: Mona Lisa a Szajnában

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Versnovella

A bérházak megnőttek
a vakító fényben,
az árnyékok mind eltűntek.

Akár egy szobor úgy állt
hosszú másodpercekig.

Elfordította a fejét,
a többi ember arcának foltjait
vizsgálta, ahogy ijedten állnak
és bámulnak bután az úttestre.

Bővebben: Baleset

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Automobil

Látod az autót?
most kanyarul, suhanva, kéjesen -¹

Fút, fút előtted az út,
neked súgnak,
veled nevetnek
kétfelől a vetések,
ködbe veszve
lomberdők, mint tétova
ének kísérnek,
hegyek százráncú szoknyái
lebbennek, fordulnak
feléd hanyagul,

Bővebben: Mozgásban