Mások versei
- Részletek
- Írta: Baka István
- Kategória: Mások versei
Felébredek.
A takaró lidérce
kilobban, újra csigaház-fehér,
s nem moccan többé. Becsapott az álom:
nem volt s nem is leselkedik veszély;
csak összecsúszkált s szarva gombszemével
nagyon soká meredt reám az éj;
de nyála - utcalámpa fénye - szárad,
foltot se hagyva, szőnyegén szobámnak.
- Részletek
- Írta: Kaiser László
- Kategória: Mások versei
Most vagy föl vagy elhagyod magad
most pince mély vagy szolid koccanat
most remélsz vagy leszel búskomor
most pengeagy vagy fejed szétbomol
most egyben vagy lehet szerteszéjjel
éjjelben a nappal nappalban az éjjel
lehet minden és lehet a nagy semmi
szókat ellökni vagy kezet kézbe venni
Lehet Istennel és Isten nélkül lenni!
- Részletek
- Írta: Gyulai Pál
- Kategória: Mások versei
Oh Róma, Róma, megalázott Róma!
Horatius in örömrül dalol,
Mikéntha rajtad rablánc nem is volna,
S diszében állna még a Capitol.
Oda a hit és oda a szabadság;
Egy ember Isten - hogy' tűrhetni meg!
Dicsőségét lángelmék harsogtatják,
Nincs többé nép, csak élvező tömeg.
- Részletek
- Írta: Lator László
- Kategória: Mások versei
Ez ama pokolbeli borzalom
vonalak nélküli képe.
Meztelen izzás terjeszkedik
a hegy mögül a tintaszínű égre,
tarajos uszonya inogva tárul
a sűrűn gyűrűző levegő
oszlopokon, kupolákon visszaverődve.
- Részletek
- Írta: Charles Baudelaire
- Kategória: Mások versei
Hozzád könyörgök, óh, Hozzád, kit még imádok,
az örvényből: ide, ide zuhantam én.
Zord táj, szűk láthatár nehezedik körém,
s éjjel a borzadály röpköd itt és az átok;
13. oldal / 53
