Részletek

Írta: Turbók Attila

Kategória: Mások versei

Oláh Tamásnak, Radnótira emlékezve

Magasan leng a kalózlobogó
az üres színpad közepén.
Nézz körül! Kell még színház ide?
Színész – akár csak egy is – kell ide?
Hamlet szavát is elrabolja,
sósavba, háborúba, járványba fojtja és
tajtékzik: csapnivaló főhős
a végszavát vesztő, ripacs valóság.

Bővebben: MAGASAN LENG A KALÓZLOBOGÓ

Részletek

Írta: Szabó Lőrinc

Kategória: Mások versei

Madách Imre emlékének

Lobogó folyamok zuhannak az éjszakába.
Jöttem: a végzet bélyege homlokomon;
roncsok s hullák hínára ölelte-karolta a lábam
s hajamba tapadt a korom.

Bővebben: Isten

Részletek

Írta: Madách Imre

Kategória: Mások versei

Te nyomorú faj! - gyáva nemzedék,
Míg a szerencse mosolyog feletted,
Mint napsugárban a légy, szemtelen,
Istent, erényt, gúnyolva taposó.
De hogyha a vész ajtódon kopog,
Ha Istennek hatalmas ujja érint,
Gyáván hunyász, rútul kétségb'eső.

Bővebben: PÉTER APOSTOL

Részletek

Írta: József Attila

Kategória: Mások versei

Magad emésztő, szikár alak!
Én megbántottalak.

Botot faragtál, ábrákkal tele,
beszélt a nyele,
aztán meguntad. Így volt?
S eldobtad, ahogy az égbolt
az unt csillagot ejti le.
Én fölvettem és rád húztam vele.

Bővebben: (MAGAD EMÉSZTŐ...)