Mások versei
- Részletek
- Írta: Mario Benedetti
- Kategória: Mások versei
1.
Ki hitte volna, hogy itt ragyog
egyedül a légben, rejtőző
szemed.
Ki hitte volna, hogy szörnyű
idők után a megújulás karnyújtásnyira lehet,
szerencsém is lehet szemed sírja,
te és én emlékszünk pőrén megírva,
minden jót, minden rosszat, mindent,
hogy végre bilincsek zúgnak csendet,
hogyan hajolhatunk ugyanabba a forrásba
hogyan néznek minket, hogyan lát a világ,
mint a meglesett szeretőket egymás karján,
- Részletek
- Írta: B. Gy.
- Kategória: Mások versei
Te úgy élsz bennem,
mint szívben az álom,
mint álomban a látomás,
mint ébredésben a vágy,
vágyban a teremtő hiány,
mint belső csendből
születő éltető öröm
és szeretet áradás…
- Részletek
- Írta: Joszano Akiko
- Kategória: Mások versei
Jaj, öcsém, miattad sírok!
Könyörgöm, ne halj meg!
Te vagy közülünk a legifjabb testvér,
szülői szeretetben hiányt sose szenvedtél.
Akartak-e kezedbe kardot adni?
S embert gyilkolni tanítottak-e?
Gondolod huszonnégy éven át
erre neveltek?
Gyilkolni, azután meghalni.
Te egy híres kereskedőháznak vagy a sarja,
s apánk után rád szállna e dicső név.
Nem harcra születtél,
könyörgöm, ne halj meg!
- Részletek
- Írta: Batsányiné Baumberg Gabriella
- Kategória: Mások versei
Csüggtetek áldást osztó szavain,
„Sokasodjatok”, mondta imént a pap,
S azt, hogy égi kötést el nem szakítanak
Földi kezek. Küldöm jó kívánságaim,
Ám halljátok még baráti tanácsomat!
Hogyha nem akarjátok táplálni majdan a
Szép gyermekeket, azzal, mi fáj s keserű itt,
úgy hát nemzz, jó apa, és szülj, te drága anya
Fiút, hideg fő – lányt, forró szív nélkülit.
- Részletek
- Írta: Novalis
- Kategória: Mások versei
Halálvágy
Ha a heves kín letaszít
a föld sötét ölébe
s eltép a fénytől: jelt ad így
a boldog költözésre.
A keskeny csónak visz a menny
túlsó partjára sebesen.
11. oldal / 58
